Semmi feszültség, hideg fej, türelem. Hetekig semmi, ami jól is esett. Belátással vagyok magam felé, az utolsó utáni esély sem volt elég, beláttam, úgy nem megy. Viszont, máshogy meg minek?
Minek, minek? Mert van tudás és tapasztalat, kár lenne eldobni évek munkáját! Eltávolodtam, hogy üdén, frissen visszatérjek, leszámolva az "irracionális démonokkal", rábízva magam az adottságaimra. Melankolikus lebegésként él csak a cél előttem, nem is nagyon látom.
Mindegy. Újrakezdeni kötelességem. Anyagi hasznom lesz-e? Lesz. Akkor megéri? Sokáig még nem...
Talán jó jel, hogy hetek óta az első kötésem nyerő volt tegnap.
