Ilyesmiket képzelek el egy átlagos napi nyereségnek: habár négyszer kiütött ma nullában, ahol mindig otthagytam kb. 1% nyereséget, ötödikre csak összejött 5%. Nos, ez nekem elég pofás. Maximálisan akkor vagyok elégedett egy nappal, ha az első lövésre sikerül benn maradnom a poziban és van türelmem (és lehetőségem!) min. 10-12%-ig tartani. Lehet, hogy ez már túl sok feltétel, túl ideális, de ha egy-két ilyen már megvan egy hónapban, akkor az elég szépen pofoz a számlán, mert a többi nap apróbb nyereségei úgyszintén szépen gyűlnek.
A lényeg, hogy ez a ma délelőtti volatilis piac csak elindult, én meg találtam egy jó beszállót, ami tartott is a céláramig.
Utólag persze, sokkal okosabb vagyok; mi lett volna, ha tovább tartom eredeti stoppal a korábbi beszállókat, stb. Az a baj, hogy ebben benne van, hogy hagyom ellenem fordulni a piacot, vagy, ami talán még rosszabb, a szűk stopomat veszi ki egy-két pippel, aztán megy tovább az én irányomba. Na, az ilyeneket viselem rosszul, ha ez többször történik egymás után, nagy a veszélye az elborulásomnak. Súlyos százalékok bánták már az ilyen alkalmakat... Ha a saját magam feszes stílusában kereskedek, legalább este tudok aludni, hamar elszáll a balszerencse miatti mérgem. Ha megalapozott volt az óvatosságom és tényleg ellenem fordult a piac, de csak nullában ütött ki, akkor még örülök is. Valószínű, hogy a setupjaim 70-80%-ban valamilyen nyereségszintet elérnének akkor is, ha nem nyúlnék a kezdeti stophoz. De sajnos (tudom, hogy ez is gyengeségem), nekem az a 20-30% veszteséges tréd jobban fájna, mint szabadna. Ez nagyon nagy hiányosságom, mint tréder, hogy nem tudom magam teljesen függetleníteni az érzelmektől. Úgyhogy, igazodok magamhoz, ismerkedek magammal, alakítom a kereskedési stílust. Imádom a forex-et, ennyit még sehol sem melóztam, mint ezzel, és a legmélyebb gödrökben is hiszek a kilábalásban.
Ámen.
