Csendesen telnek a napok. Márciusban keveset kereskedtem eddig (lehetett volna többet, erről szól eme bejegyzés, hogy mégis, miért nem), de legalább termeltem egy pici "profitot". (Milyen fanyarú mosollyal írtam le a "profit" szót, ennyi veszteség után...)
Szóval, volt egy csendesen kúszó u/j longom. A rengés miatt csak kevés nyereség lett rajta, hibáztam, lett volna lehetőségem többet kiszedni belőle, figyelmetlen voltam. Mindenesetre, a fél pozíciómenedzselést jól csináltam, legalább nem vesztettem a borzasztó esésen.
Ekkor már a menekülővaluták megint erősödésre álltak (de hova már?) Innen már az aljadékok gerjesztik a hisztériát, hajtják új és új csúcsokra a frankot és a jent, hogy kibasszák az összes, épelméjű stopot, hogy a keletkező extrém volatilitásból gyorsan megszedjék magukat. A magamfajta csicskák beszállni nem tudnak, persze, lehet, hogy jobb is. Viszont a machinátorok jól csinálják, mert csinálhatják és csak ők tudják követni, akik ténylegesen mozgatják a piacot. A technikai elemzéseket hetekre hazavágják ezek az akciók. Oké, keressünk az esésen, de legyen elég az épeszű szintekig!
Félelmetes, hogy milyen arcátlan, mohó, buta emberek kezében mekkora vagyon összpontosul. Nem arra való az, hogy segítsünk a bajban, hanem csináljunk még több pénzt a bajból, ugye. Idealista vagyok, de nem szeretetszolgálat, csak a gátlástalan mértéktelenség szúrja a szemem. Pénzzel mindent lehet és mindent megér?
