Szóval, az elmúlt pár hétben volt néhány nem túl szép visszajövetelem. Pontosabban, a visszajövetel szép volt, viszont az előtte lévő dolgok nem mindegyikével tudok elszámolni. Várható volt, hogy fordul a kocka... Ma újra a közhelyek következnek.
Tehát: figyelni a szintre-órára meghúzott ármozgásokra! Szabályom, 2008 nyaráról... (Az emiatti veszteség ma: -1%, csak a szűkülő stopnak köszönhetően).
Aztán: nem orderrel szálltam be a short mozgásba. Beleadtam a rakétába. Ja, hogy akkor most hova tegyem a stopot? Meddig fog a rakéta szállni? Persze, túl szűkre vettem, megijedvén az elszálló ármozgástól. Hogy aztán 3 tized pippel kiüti a stopomat, majd elkezd esni? Ilyen az élet, illett volna rá felkészülni, nem csapkolódzni. A legyet is nehéz röptiben, ugye... (-2%)
A következő még jobb: downtrendben a sáv felső szélén longot nyitni, yesss! Miért nem? Pedig ment, mint a rakéta! Hát, többek között, azért nem te állat! (Ez ma -1,5%-ot jelentett.) Ekkor már elég szarul álltam, a kedvem még szarabbul, az értékítéletem, a hideg fej, meg minden, ami kell, hogy normális maradjon az ember a piacon, az már réges-rég odaveszett. Legkésőbb itt abba kellett volna hagyni.
Aztán csak látok egy beszállót, ki is rakom az ordert, majd, mint aki jól végezte dolgát, elmentem hazulról, lesz, ami lesz! Lett is, még mínusz egy... Ráadásul - utólag néztem - bőven profitból fordult vissza. Persze, ez sem újkeletű számomra, hogy napon belül nem hagyjuk magára a kritikus pozikat.
Dehát, így mulat egy magyar úr!:(
